Miért NE egyél húst és miért NE legyél vegán?

 

Amennyire látom, a vegánok két csoportba oszthatóak: az egyik a szektista, akik erkölcsi/vallási okokból, vallásos rögeszmésséggel hirdetik saját maguk felsőbbrendűségét a féreg húsevőkkel szemben; illetve a másik a környezetvédő, aki utilitarista szempontok alapján utasítja el az állati eredetű termékek fogyasztását. Az utóbbival nem lehet vitatkozni, max. azon, hogy hogyan kellene mégis ennek történnie - erre áldozok is majd egy pár szót. Az előbbi viszont egy teljesen szubjektív vélemény, amit a követői mégis abszolút igazságnak állítanak be, noha minden alapot nélkülöz, hibás axiómákra, direkt félreértésekre, a valóság tagadására, illetve csilliárd éve meghaladott véleményekre épül. Épp ezért borzasztó káros: amikor nyilvánvalóan pszichotikus emberek próbálják meg ledorongolni az átlag húsfogyasztót az ””””érveikkel”””””, épp az ellenkező hatást váltják ki, csak súlyosbítva a helyzetet. Nyilván az idült hülyékkel nem lehet mit kezdeni, a szektásságuk épp arra szolgál, hogy ne lehessen szembesíteni őket a tényekkel, és elhárítsanak minden felelősséget a viselkedésükkel kapcsolatban (ezért is szaporodnak el a vegán Facebook-csoportokban a húsevők kiirtását szorgalmazó vidám posztok, meg az olyan írások, miszerint a gyerekét kellene ledarálni annak, aki borjúhúst eszik, satöbbi). Viszont, remélhetőleg, ezek a szektás arcok csak a kisebbik része a teljes vegán közösségnek, és a nagyobbik felével lehet értelmesen vitatkozni.

Szóval hogy miért nettó hülyeség az erkölcsi vegánság?

Alapvetően azért, mert az élet élet, teljesen mindegy, hogy milyen formát ölt. Az élet sajnos arról szól, hogy ahhoz, hogy fenntartsa magát, meg kell ölnie más életeket, és csak ezeknek az elfogyasztásával képes a túlélésre. Ez egy objektív és egyszerű tény, ugyanakkor az élet egyik hatalmas misztériuma és traumája - máig feldolgozatlanul, legfeljebb elfojtva ólálkodik a tudattalanukban, hogy néha a legpusztítóbb formákban (vagy csak a hétköznapi hülyeségben) öltsön testet. Az ölés árán való túlélés, és ennek a már öntudattal rendelkező emberben megjelenő traumája volt valószínűleg az, ami az első mítoszokat létrehívta. Az egész túlvilágba vetett hitünk ezen a percepción alapszik: hogy az élet a halálból nő ki - tehát szükségszerűen a mi halálunk épp úgy vezet valahová, mint a bölényé, a szarvasé, vagy épp a gabonáé.

• az élet szempontjából nincs különbség egy alma és egy disznó elfogyasztása között, a következők miatt:
• mindkét lény organizmusok, testek, életek sokaságából épül fel. Egészen konkrétan a disznót almával etetjük, akkor ha a disznót megesszük, csak plusz egy életet veszünk el - ami, természetesen, lehet morálisan megkérdőjelezhető, de emiatt erkölcsi felsőbbrendűséget prédikálni olyan, mintha a náci a sokmillió zsidó megölése után azt mondaná, hogy ő jó, sőt, jobb ember, mint bárki más, csak azért, mert Kohnt, a barátját, pont nem ölte meg. Az a plusz egy élet nem tesz jobbá! (ez kicsit hasonlít a klasszikus, ám szintén fals ateista mémre: a keresztény csak 9999 istenben nem hisz, az ateista meg csak plusz egyben! haha!!)
• klasszik vegán érv, hogy dehát a gyümölcs arra van, hogy megegyék. Aha, igen, a gyümölcshús. A mag, amit utána a vegán kolléga nem ültet el, az, és nem más, az igazi célja a gyümölcsnek. Az, hogy az állatok megeszik a gyümölcsöt, nem azt jelenti, hogy az arra van - ez egyébként is egy elég gyengeelméjű példája az ún. “affirming the consequent” nevű érvelési hibának. A gyümölcs alapvetően “arra van”, ha ezt így lehet mondani, hogy tápanyagot és optimális fejlődési környezetet biztosítson a benne lévő magnak. Az, hogy elrohad, kifejezetten a célja, amiről még Jézus is megemlékezik a Bibliában. Sok állat rájött arra, hogy frissen a gyümölcs olcsó tápanyagforrást prezentál, amit a védekezésre csak korlátosan képes növény, hát, csak korlátosan képes megvédeni. Sok növény (pl. a csonthéjasok, nem kell külföldisztánba menni példákért) megpróbál több-kevesebb sikerrel védekezni; mások “felismerve” a helyzetet, kifejezetten az állatokat és az állatok bélrendszerét használják fel a magok túlélésére, úgy, hogy megetetik a gyümölcshúst az állattal, a magot pedig emészthetetlen tokkal látják el, amit állatunk utána jól kikakál, így a gyümölcshús helyett a fekália lesz a táptalaj a magnak. De továbbra is a magon van a hangsúly, amitől a vegánok éppúgy megtagadják az élet lehetőségét, mint a húsevő a borjútól és a báránytól.
• Azokat a növényeket, amiknek a gyökerét esszük meg, igenis elpusztítjuk.
• A nagyüzemi termelésnek köszönhetően egyébként azokat is, amiknek csak a  termését fogyasztjuk, ugyanis amint az adott növény (pl. a paradicsomtő) elérte a gazdaságosan maximális terméshozamot, azonnal kitépik a vérbe, és ültetnek a helyére mást, nincs ám olyan, hogy hagyják rendesen “kimúlni”. Ajánlom mindenki figyelmébe az Unser Täglich Brot c. filmet, ami a változatosság kedvéért nem csak azt mutatja be, hogy a húsüzemekben mi történik, hanem a növényüzemekben is. Nyelvtudás nem kell hozzá, néma, kommentár nélküli az egész.
• Még a termések termesztése is egyébként gyakran rendkívül kártékony a növényekre nézve: a szaporodóképtelenné nemesített kukorica, a magnélküli dinnye, a drótcsontvázra erőszakolt almafa, vagy épp a környezetet és a növényeket teljesen tönkretevő monokultúrás gazdaságok eklatáns példái ennek. De egy sokkal konkrétabb: a banán története. A Cavendish fajta banán az ötvenes években terjedt el világszerte, a világ banántermésének mostmár felét-kétharmadát adja ez az egyetlen fajta - ja, nem is fajta, konkrétan egyetlen tő babán klónja. Te sem valószínű, hogy ettél valaha más banánt életedben. A Cavendish kiszorította szinte az összes őshonos fajtát, amik egyébként a banánt megtámadó betegségekre és kártevőkre is rezisztensebbek; viszont ott, ahol jelenleg termelik, csak iszonyú áron, folyamatos permetezéssel fenntartható az élete, állandóan betegszik, hatalmas területeken rohad szét az egész banántő-erdőség, felbecsülhetetlen anyagi és környezeti károkat okozva, életeket tönkretéve, gazdaságokat bedöntve… Szép sztori ez.
• a ki****** “központi idegrendszer”, “a növény nem érez”, “a növénynek nincsen szeme”, meg az egyéb ilyen ostobaságok legendájának tárháza. Édes Istenem, ezek a legrosszabbak, akik ilyen baromságokat magyaráznak, tényleg konkrétan nácik, a saját logikájuk szerint barlangi, szem nélküli állatokat, meg a csillagorrú vakondot, meg a vakon született bocit is meg lehet enni? Eh, komolyan, mindegy, szóval egy rakás cikk:

• A növények kemikáliákkal kommunikálnak egymás közt, a talajban gombafonalakat használnak információ- és tápanyag átadásra, van saját belső elektrofiziológiás és hormonális neurotranszmitteres rendszerük, és… mi a rák kell mégis?
• De oké, tovább.. A növények érzékelik a gravitációt, és figyelembe veszik a növekedésükkor, ezt hívják gravitropizmusnak, de van aero- , electro-, chemo-, hydro-, exo-, geo-, helio-, thermo-, thigmo-, meg 6*10^23 fajta egyéb mindenféle mozgásuk. Szóval reagálnak a levegőre, elektromosságra, kemikáliákra, nedvesség vagy víz jelenlétére, a földtől való távolságukra, a Nap irányultságára, hőmérsékleti tényezőkre, érintésre, egymás jelenlétére, más fajok jelenlétére, a szélre, a fénynek olyan spektrumaira, amiket mi nem is látunk, a hangokra, a légnyomásra, mindenre. MINDENRE. És akkor még a magok és spórák továbbjutattásának felfoghatatlanul gazdag és kreatív módjairól. A növények szociális lények, egymás társaságát keresik, vannak kifejezett barátaik, az állatokhoz hasonló módon gondoskodnak az utódaik felneveléséről - tessék elolvasni ezt a cikket, és végigkattintani a linkeket. Egy teljesen új világ!
• A növények tudatosságának kérdése egészen Darwinig megy vissza, aki egyébként a fentebb idézett mozgásformákról a fiával együtt egy egész könyvet írt. Két kiváló cikket hoznék ide, amik nagyon jól körbejárják a kérdést. Az egész probléma arról szól, hogy képtelenek vagyunk kielégítő módon definiálni a tudat jelenségét, mint olyat, és emiatt azt is, hogy ki vagy mi az, ami tudatos. Egy kómában fekvő ember az? Egy katatón skizofrén? Egy kutya? Egy hibernált medve, vagy egy torporos kolibri tudatánál van? Egy medúza? Egy szivacsállat? Egy gomba? Egy növényi telep? Egy fa? Egy erdő? Egy ökoszisztéma, egy bolygó, egy galaxis, akármi? Miért optimálisabb hordozója bárki szerint 50-90 liter szottyos víz (gy.k., a porhüvelyünk) a tudatnak, a léleknek, az intellektusnak, mint több tonna szottyos víz, kicsit más molekuláris elrendezéssel, vagy több százmillió tonna izzó hidrogén, kicsit más atomos elrendezéssel? Amíg ezekre a kérdésekre nem tudunk kielégítő választ adni (és nem fogunk tudni, szvsz), addig minden, minden különbségtétel élő és élő dolog közt a ‘tudatosság’ alapján önkényes és hazug.
• Ha elkezdünk lelket tulajdonítani az állatoknak, de a növényeknek nem, az egy olyan csúszós lejtő, ami nagyon, nagyon mélyre visz… Már csak azért is, mert ugye a legtöbb ember (száni, de ez van) a lelket a tudatossággal hozza kapcsolatba, amire az előző pont megállapításai vonatkoznak akkor. De ha nem így van, hanem a lélekre mint valóságosan halhatatlan szubsztanciára gondolunk, ami a testben pusztán lakozik, de annak nem része, és a test holtakor abból kiszabadul, akkor… akkor továbbra is, miért lenne egy növénynek kevésbé lelke, mint egy állatnak? Na de mindegy, ha már ilyen bizonyíthatatlan dolgokban hiszünk, mint a lélek, akkor bizony minden tisztességes mitológia tele van növényi istenekkel és növényi szellemekkel, akikkel lehet kommunikálni, általában valamilyen pszichoaktív anyag használatával, és akiknek saját létük, életük, és gondolataik vannak. Ez a misztikus tapasztalás ugyanúgy nem racionális, mint bármiféle lélekbe vetett hit, szóval innentől fogva csak a saját belső logikánk vezethet… És azt bizony nem látom, hogy ha egyes, amúgy az ábrahámi vallásokban lélekkel nem rendelkező lényeknek mégis, önkényesen, tulajdonítunk lelket, akkor miért ne vehetnénk el a lélek birtoklását önkényesen más csoportoktól, pl. a húsevőktől (ahogy ezt mondjuk a fantasztikus Vegán Magyarország csoportban gyakran ki is fejtik). Ami hmmm, hmmm, erősen emlékeztet szintén a nácizmusra.

Na de, akkor mégis miért nem együnk húst hússal? Meg akkor most hogy is van ezzel az állatok kizsákmányolása dologgal?

Bármilyen élőlény kizsákmányolása (ember, állat, növény, gomba, a sor igény szerint folytatható) gonosz, kártékony, és visszataszító. Senkinek nem áll jogában úgy cselekedni másokkal, ahogy nem szeretné, hogy vele cselekedjenek. Az élelmiszeripar működése épp olyan gyalázatos, mint a ruhaiparé, vagy a high-tech készülékek gyártásáé. Mindenki látott már videót mészárszékekről, ledarált kiscsibékről, az elképzelhetetlen mocsokról és nyomorról, ahogy a disznókat és csirkéke tartják, satöbbi… Vérgáz, szégyen, és felháborító. DE. Lehet az élelmiszeripart is értelmesen lehet csinálni. Most azért néz ki úgy, mert ebben van a profit, és mert az emberek agyba-főbe húst zabálnak, mert ennek van kultusza nyugaton, meg az olyan menő, meg férfias, meg mittomén. És az ekkora fogyasztási igényt egyszerre generálják és elégítik ki ilyen módszerekkel az élelmiszergyártók (azok az élelmiszergyártók, amúgy, akik felháborítóan kétszínű módon a fenntarthatóságról, természetvédelemről, meg egészségtudatosságról prédikálnak közben).

Viszont az etikusan megtermelt hússal-tejjel én őszintén nem látok problémát, épp a fentiekben leírtak alapján. A felismerhetetlenségig nemesített-tenyésztett állataink bőséggel több tejet adnak, mint amennyire a gyermekeiknek szükségük van, így a racionális belátás szerint korlátozott tej- és tejtermékfogyasztás szerintem erkölcsileg vállalható. Arról pedig, hogy a méheket a méhészet kizsákmányolja-e, ugyanezt tudom csak mondani: a nagyipari méztermelés szar, a tudatos és a természetet tisztelő méhészet nem az. 

Csakhogy van az egész élelmiszeriparnak egy olyan környezetvédelmi dimenziója, ami mellett tényleg nem lehet elmenni szó nélkül. Ide nem is teszek linkeket, 2 kattintással bárki hozzáfér végtelen mennyiségű videóhoz arról, hogy milyen gyomorforgató, megalázó, nyomorúságos és gyilkos körülmények között tartják az állatokat bármilyen hús- és tejipari telepen. Ez nem csak undorító, de hihetetlenül környezetromboló is: az amerikai húsgyárak szomszédságában a trágyától sivataggá változtatott tájak képei is elegek, meg ugye van a milliárdszor előkerülő érv, hogy mennyi vizet használ el egy kiló x hús előállítása, hogy a marhák gázkibocsátása a teljes földi metán output tizede-negyede-harmada-fele (ezek a számok általában az illető szektásságának arányában nőnek), és hogy a hús- és tejfogyasztás ökológiai lábnyoma úristan mekkora. Hogy egy kiló marhahús előállítása több liter vizet használ el, mint egy átlagos amerikai egy évben, meg hogy több antibiotikum van benne, mint amennyit életedben beléd beléd tolnak, meg mikroműanyag, adalékok, minden egyéb.

Ezeknek viszont egy része igaz csak. A vízfelhasználás pl. erősen torzít, és a metán- és széndioxid-kibocsátásról szóló számok ma már bizonyítottan hibásak. Ez utóbbi egyébként konkrétan annyira hibás, hogy ha természetes módon legeltetnénk a marháinkat, a legelők a széndioxid-megkötésükön keresztül nettó csökkentenék az üvegházhatást, azaz az értelmes és kiegyensúlyozott állattartás működő módszer a klímaváltozás ellen. És ahhoz, hogy az életmódváltásunkkal ne okozzunk még nagyobb bajt (ugye, a pokolba, de legalábbis az élhetetlen Földre vezető út jószándékkal van kikövezve…), nagyon alaposan át kell gondolni azt, hogy mit csinálunk, információt gyűjteni, és logikusan végigvezetni, hogy az egyén, a szűkebb környezet, az adott település és ország, sőt, kontinens adottságait és igényeit figyelembe véve mik lehetnek jó, vagy legalább kevésbé rossz megoldások. 

Klasszikus példa a vegán rombolásra a banán fentebb már említett sztorija is, de ott van pl. a quinoa is. Alapból az észak-andoki szegény földművesek staple foodja, viszont a vegán superfood-kultusz odáig pörgette az iránta való keresletet, hogy mostmár konkrétan azok az emberek, akik ezt termelik, és akiknek a napi alapvető tápláléka, képtelenek megfizetni, így éheznek és nyomorognak. Kurvajó, nem? És akkor még ott van a monokultúrás termelésének a káros hatása; az a tény, hogy a quinoa vagy ehetetlen, vagy szaporíthatatlan (a magot egy ehetetlenül keserű réteg borítja alapból, amit le kell mosni fogyasztás előtt [ugye-ugye, biztos ez is arra van, hogy megegyék!], viszont ha lemosod, a mag elrohad a földben) tehát be kéne osztani a termést, hogy újra ültethető legyen, de ilyen árak mellett nyilván annyit adnak el, amennyit csak bírnak -> kevesebb sikeresen kikelő mag -> kevesebb termés jövőre -> még drágább a cucc -> még többet adunk el, stb… Illetve hogy a mag az Andokból való ideszállítása, csomagolása, stb., egész biztos nagyobb ökológiai lábnyomot generál, mint egy Budapest határában tartott csirke leölése és megevése.

Szerencsére mostmár a környezetvédelem dietetikus oldala kezd kiszabadulni a vegán bitorlásból, még a magyar ugaron vezető újságok is foglalkoznak vele:

https://index.hu/techtud/2019/06/03/klimavaltozas-rizs-globalis-felmelegedes/

https://index.hu/techtud/2018/09/11/gyumolcsevessel_kimelheto_a_vilag_edesvizkeszlete/

https://index.hu/kultur/eletmod/2019/06/24/fenntarthato_husfogyasztas_etikus_etkezes_kornyezetvedelem_taplalkozas/

Csak hogy egy pár link legyen. A rizses különösen érdekes, mert jól mutatja azt, hogy mennyire nem szabad ész nélkül ebbe belevágni.
Mindemellett ott vannak azok a kutatások, ami szerint ha Amerikában mindenki marhahús helyett babot enne, felére csökkene az USA ökológiai lábnyoma. Azaz egy alapanyag kiváltásával hatalmas eredményt lehetne elérni.

A fő probléma nem a húsevéssel van, hanem azzal, hogy mennyi és milyen fajta húst eszünk: az ostoba hamburger- és steakkultusz, ami hozzánk egy pár éve érkezett meg, ahogy a maszkulinitás és a húszabálás egyenlővé tétele is, megfejelve az egész Németh Szilárd gasztronómia-””””””””””””kultúrájával””””””””””””””. Egyáltalán, a tradicionális magyar étkezés elképesztően egészségtelen és környezetromboló, épp azért, mert nem elég változatos. A változatosság, a helyi termények és az idénygyümölcsök és -zöldségek fogyasztása az, ami egészségessé és fenntarthatóvá teszi a táplálkozást, ehhez pedig szükséges húst enni, legalábbis télen és tavasszal.

Az ugyanis nem állapot, hogy ma Magyarországon (de bármelyik európai országban) a zöldségesek kínálata évszaktól függetlenül ugyanaz: karácsonykor lehet sárgadinnyét kapni, csak drágábban, mint augusztusban! Teljesen nonszensz. A csak növényi eredetű ételek fogyasztása akkor is, amikor az egyébként az adott országban nem terem meg, elképesztő környezeti károkat okoz, ugyanazokat, mint amiket fentebb leírtam a quinoánál. A mérsékelt éghajlaton az év felében egyszerűen nem állnak rendelkezésre friss zöldségek és gyümölcsök, és ha csak ezen akarnánk élni, elég hamar hiánybetegségeink alakulnának ki… pont, mint 200 éve a felmenőinknél, legalábbis a szegényeknél, akik nem tudták megszerezni a húst maguknak. Sokkal kisebb környezeti és ezáltal globális morális kárt okoz a húsevés, mint több ezer kilométerről a paradicsom és a szója ideszállítatása.

Ugyanakkor tényleg nem mindegy, hogy milyen húst eszünk és honnan. A lényeg pont az, hogy ha kevesebb húst ennénk, és csak akkor, amikor szükségünk van rá, az sokkal minőségibb lenne, és nem csak beltartalmilag: az állatokat normális, számukra is jó körülmények között lehetne tartani, méltósággal és boldogsággal. És ez az, ami a legfontosabb, a morál és a környezetvédelem szempontjából is. Igen, életeket kell elvennünk, hogy ehessünk: de nem mindegy, hogy azok az érző lények hogyan élnek előtte. És, mint fentebb is írtam, a normálisan legeltetett marhák konkrétan a klímaváltozás ellen dolgoznak (és még az általunk kifingott metánt is rendkívül egyszerűen lehet csökkenteni: csak egy bizonyos tengeri algát kell keverni a kajájukba).

Szóval, ne legyünk vegánok. Etikusan logikátlan, környezetileg káros vegánnak lenni. Ugyanakkor ne zabáljuk kétpofára a húst: együnk állatot tényleg csak akkor, amikor szükségünk van rá, és akkor is inkább olyat, aminek kisebb az ökológiai lábnyoma: szárnyasokat. Figyeljünk arra, hogy mit, honnan, hogyan, és mikor szerzünk be, és ne próbáljuk meg egy olcsó és gagyi trükkel elaltatni a lelkiismeretünket. Nem vegánnak kell lenni, hanem tudatos és felelősséget vállaló embernek. Ne vásároljuk mindenféle fölösleges baromságot (szilvát télen, pl.), ne fogyasszunk! Ne higgyünk a minden problémára megoldást és az összes bűnük megbocsátását ígérő hülye szektás szövegeknek, hanem vállaljuk fel a nyomorultságunkat és próbáljunk meg valóban úgy jobb emberek lenni, hogy azáltal a többi élőlénynek is segítünk. Nota bene: nekik basszuk el a bolygót, nem magunknak. Mi már rég offoltuk magunkat, de az állatok és a növények bőven itt lesznek még, és szopnak a szemetünk és a szennyezésünk miatt. Szóval ha nem akarunk mihamarább kihalni, és élveznénk még a flóra és a fanua társaságát egy ideig, akkor tanuljuk meg ugyanúgy az örömünket lelni abban, amink van, mint az állatok és növényeket, akiknek szeretnénk boldog életet adni!